Kamu vagy nem? A női megérzés

Igaz, hogy a nők agya "kilóra" átlagosan kevesebb, mint a férfiaké, de még mielőtt hagynánk, hogy a pasik ebből messzemenő következtetéseket vonjanak le, nem árt figyelembe venni egy másik fontos tényt is, hiszen ez is, mint annyi minden más, erősen relatív.

Ugyanis, ha a testsúlyhoz képest vizsgáljuk ezt a fajta "súlyproblémát", akkor mindjárt változik a helyzet.

Az agy súlyának aránya ugyanis éppen akkora a nők esetében, mint a férfiakéban, szóval felesleges részükről az erőfitogtatás, hiszen ebben (sem) előznek meg bennünket.

A nők kifinomultabb antennákkal rendelkeznek mint a férfiak és ez az oka annak, hogy már apró jelekből is logikus és helyes következtetéseket vonnak le. A nők agya képes a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tűnő információt is érzékelni, ezért van az, hogy mi könnyebben fel tudjuk fogni a körülöttünk zajló eseményeket és egyszerűen le tudjuk szűrni a várható következményeket. Ezt hívják női megérzésnek.

Tény, hogy a megérzéseink általában azokkal kapcsolatosak, akik közel állnak hozzánk, tehát többnyire családtaggal, a szerelemmel, vagy a barátsággal kapcsolatosak. A szívünknek kedves emberekre jobban odafigyelünk, többet gondolunk rájuk, tudat alatt is próbáljuk őket óvni a veszélyektől és a kellemetlen eseményektől.

Éppen ez a fokozott figyelem okozza, hogy képesek vagyunk az apróbb részleteket is felfogni, agyalni rajta, majd leszűrni a megfelelő következtetést.

Fontos azonban, hogy a megérzéseink mellett azért nem hagyhatjuk figyelmen kívül a racionális érveket sem, különben akaratunkon kívül katasztrofális következményeket zúdíthatunk a saját nyakunkba.

Csak azért, mert főnököddel kapcsolatban furcsa érzésed van, még nem jelenti azt, hogy ki akar rúgni, vagy ki akar kezdeni veled. Figyeld az egyéb jeleket és csak a gondos mérlegelés után cselekedj. Így jobban megóvhatod magad a megérzéseid okozta kellemetlen élményektől.

Andi (22): Rossz érzésem volt az egyik kolléganőmmel kapcsolatban. Egyik hétről a másikra titokzatoskodni kezdett és el kezdte kerülni a társaságomat, pedig előtte sokat beszélgettünk és munka után is szerveztünk közös programokat.

Aztán kiderült, hogy kikezdett a pasimmal és nem is sikertelenül. Rémes volt. Felmondtam és a pasimmal is szakítottam. Még szerencse, hogy odafigyeltem a megérzéseimre és nem vezettek hónapokig az orromnál fogva.

Niki (25): Főnököm mostanában túl sokat foglalkozott velem és a munkámmal. Hiába láttam el megfelelően a feladataimat, a rossz sejtés nem hagyott nyugodni, hogy nem elégedett velem és fel akar mondani.

Már éppen szóvá akartam tenni a dolgot, mikor egy nap behívott az irodájába és közölte, hogy annyira elégedett velem, hogy kinevez helyettesének. Azóta is áldom az eszem, hogy nem hallgattam a megérzéseimre és nem adtam be idő előtt a felmondásomat.