| Ragyogóan fehér? 1. rész: a fogkrém elõfutárai Írta: Pálfalviné Hajdu Eszter Azt hinnénk, hogy csak a mai kor vívmánya illetve a fejlett országok használati cikke a fogkrém. Pedig az ember õsi igénye a fogtisztítás. De tulajdonképpen mit is veszünk a szánkba reggelente az öblítõvíz mellett?  | Tubusba vele A fogkrém leegyszerûsített gyártási folyamata nem túl bonyolult: a szükséges összetevõket kimérik, majd összekeverik (rendszerint elõször a glicerin-víz keverék készül el, majd ehhez teszik a többi hozzávalót) – általában 10000 tubusnak megfelelõ mennyiséget egyszerre. Ezután egy speciális gép segítségével tubusokba töltik úgy, hogy az alsó végérõl nyitott, kupakkal lezárt tubusokba nyomják a fogkrémet, majd összezárják a tubus alját, amelyre ezután a gyártás ideje kerül. Ezután – gyakran még ma is kézzel – kartondobozkába teszik. |
 | Kezdeti próbálkozások Sokkal összetettebb azonban a kérdés, mit is kevernek össze, azaz: mibõl készül a fogkrém. A mai fogpaszta-összetétel kialakulásához azonban hosszú folyamat vezetett. Nézzük meg elõször, honnan is kezdõdött a fogkrém-idõszámítás. |  |
Talán már az õsember is szükségét érezhette annak, hogy fogait a rárakódott ételmaradéktól megtisztítsa. Ennek érdekében – mint azt késõbbi embertársai is még sokáig tették a különbözõ századokban – valamilyen kemény anyaggal dörzsölte a fogait: törött tojáshéjjal, habkõvel sõt, égetett állatpatával... Ez lehetett tehát a fogmosás õse, de a különös tárgyak nem annyira a fogkrém, mint a fogkefe elõdeiként tarthatók számon. Az õsi recept titkai Egyiptom, mindennek bölcsõje Az elsõ, „valódi” fogkrémre vonatkozó feljegyzés a 4. századból maradt ránk. Az elhalványult, vízzel kevert koromból és ragasztóból álló tintával írt Egyiptomi „recept” leírása szerint a tökéletes mosolyhoz szükséges összetevõk: egy drachma (az uncia század része) kõsó, két drachma menta, egy drachma szárított íriszvirág, 20 szem bors; melyeket porrá kell zúzni és össze kell keverni. |  |
 | Az így kapott por nyállal keveredve meglehetõsen csípõs paszta lett – melyet egy osztrák fogorvos ki is próbált. S lõn. A vérzõ ínye ellenére õ sem vonta kétségbe, hogy a recept megtalálása mérföldkõ volt a fogkrémek fejlesztésében. Mindenesetre bizonyára valamennyien inkább választanánk ezt a receptet a szintén õsi egyiptomi keverék helyett, mely azt javasolja, hogy zöld ólmot és patinát keverjünk össze tömjénnel. |
A vallás és tudomány erejével A kínaiak õsi módszere a fogtisztításra az õrölt halcsont volt. Buddha i.sz. 23 és 79 közötti szájhigiéniai javaslatai között is olvashatunk néhány tanácsot, bár ezek némelyikének már az olvasásához is erõs gyomor szükséges... Íme tehát tipp, de csak erõs idegzetûeknek! Igyál kecsketejet az édes leheletért. Az égetett egérfej, nyúlfej, farkasfej, ökörfarok vagy kecskeláb hamuja jót tesz az ínynek. A farkasürülékben talált csontok viselése a fogfájás elleni védelem hatásos eszköze. Fogfájás ellen hatásos az évi három alkalommal teknõsbéka-vérrel történõ fogmosás is. Szájvíznek a tiszta fehérbor, vagy – a külön erre a célra tartott – állott vizelet (!) alkalmas. |  |
 | Középkori megoldásként: a só Bár a középkori arabok fogtisztító keverékeinek elsõdleges alapanyagai a homok és a horzsakõ voltak – õk jöttek rá, hogy ilyen durva csiszolóanyagok használata károsítja a fogzománcot. Ugyanebben az idõszakban Európában különbözõ erõs savakat, vagy asztali sót használtak a fogakon lerakódott szennyezõdések eltávolítására – és a nyugati kultúrákban ezek használata a XX. századig széles körben elterjedt maradt. |
Fogkõgyõzõ sárkányvér Ugyanebbõl a századból való az a keverék, melynek összetevõi: másfél uncia sárkányvér (talán ezért nincsenek manapság sárkányok...), másfél uncia fahéj és egy uncia timsó. A keverék használatát minden másnap javasolták. Természetesen, ha valaki nem jutott hozzá valódi sárkányvérhez, az használhatta annak a négy növénynemzetségnek (Croton, Dracaena, Daemonorops, Pterocarpus) fényes, piros színû gyantáját is, amelyet a népnyelv sárkányvérnek nevez. |  |
Ez volt hát a fogkrém (h)õskora. Ám a fejlõdés megállíthatatlan. Újabb és újabb módszerek kerülnek elõ és merülnek a feledés homályába, hogy újra és újra felfedezzük: õseink bölcsessége még mindig tartogat valamit számunkra. Folytatjuk... | |
