| A síp Írta: Csóka István Már megint meccs. Párunk megszállottként a képernyõre tapadva, még a vacsoráról sem tudja megmondani mi volt, pedig alig 5 perce ette meg… Teszteljük le õt a szünetben: vajon a teremtés koronája mit tud a bíró fontos eszközérõl, a sípról?  | A HÉTKÖZNAPOK FONTOS SZOLGÁJA A síp olyan egyszerû eszköz, amely nyílásán keresztül levegõt préselve hangot ad ki. Hangos figyelemfelkeltõ jellege miatt használják rendõrök és sportrendezvényeken játékvezetõk egyaránt. Sípokat használnak például áramlás mérésére valamely gyártási folyamatban vagy akár még szabályozásra is. Sípokkal jelezhetõ valamely gáz szökése, aminek a közönséges teavíz forraló a legegyszerûbb példája. Vannak sípok, amelyek a szûrõ eltömõdésekor szólalnak meg, háztartási berendezésekben, gépkocsi alkatrészekben, hajszárítókban. |
Csak ennyi? Dehogy! És ne feledkezzünk meg a legkedvesebb sípjainkról sem: a furulyáról, fuvoláról, az aluljárókban hallható indián pánsípról, a különbözõ orgonákról, vagy éppen a népi flótáról (aminek természetesen semmi köze a szegény flótásokhoz…) Az emberek csontból vagy fából készült sípokat évezredek óta használnak spirituális, gyakorlati vagy szórakoztató célra. | 
|
 | KIS SÍP, KIS HANG? NEM! A síp aerodinamikai elven mûködik, az amerikai rendõrsíp ismerõs formájában a befújt levegõ egy hasáb alakú csövön érkezik a síp felsõ részén található nyílásig, majd nyílás távolabbi felénél a levegõáram kettéoszlik. A hang kialakításában mindkét légáram rezgése részt vesz. A síp hangereje objektíven decibelben mérhetõ, a leghangosabb sípok körülbelül 120 decibelesek. A síp hangerejének érzetét azonban befolyásolja a hangmagasság, így kisebb decibel értékû síp magasabb hangfekvésben hangosabbnak tûnik. |
AMIKOR MÉG NEM VOLT… A síp modernkori történetének kezdetét 1878 jelzi, amikor elõször szólalt meg sportrendezvényen, és eredményesebbnek bizonyult az azt megelõzõen használt zsebkendõlengetésnél. A londoni rendõrség 1883-ban szintén átváltott az addig használt nehézkes kézi kereplõ helyett a sípra, ami akár egy kilométerrõl is hallható. Az elsõ mûanyag sípokat 1914-ben készítették Nagy-Britanniában. |  |
 | MIBÕL IS VAN? A sípok fémbõl vagy mûanyagból készülnek. A nikkel vagy krómbevonat sokakat megtéveszt, de például az amerikai síp sem acélból, hanem sárgarézbõl készül. A sípban a golyó valójában parafa (kivéve az olcsó mûanyag változatokat). A szintetikus parafa annyiban jobb a természetesnél, hogy nem szív magába semmilyen nedvességet, ezáltal a golyó nem tapad le a síp belsejében. |
ÉS HOGY KÉSZÜL? Jelentéktelen külsõségektõl eltekintve a síp gyártási folyamata mit sem változott az elmúlt 100 évben. Rézlapokat tekernek le és tesznek a sípkészítõ-gépbe a három fõ résznek: az elsõt a hasáb alakú befújó csõ számára, a másodikat a hordóalakú kamra részére, az utolsót pedig a síp hátoldalán található kis karikához, amibe a zsinór fûzik be. A síp két fõ szerkezeti eleméhez különbözõ keménységi fokú rezet használnak. A darabok egy sor mûveleten keresztül vágások és hajlítások sorozata után nyerik el kívánt formájukat. Ez után az egyes részeket összeforrasztják. |  |
 | Ezt követõen a sípokat egy másik gépbe helyezve rezgõcsiszolóval lesimítják a síp külsõ felületét, majd nikkel vagy krómbevonattal látják el a külsejét. Majd a síp nyílásánál nagyobb parafagolyót a sípba teszik, mégpedig úgy, hogy a golyót géppel összenyomják, majd a síp tetején található nyíláson át a testbe juttatják. Itt golyó rögtön visszanyeri eredeti alakját, így nem eshet ki a síp nyílásán. És már kész is az új síp. |
Nos, hölgyeim, a következõ meccs alatt bátran teszteljék le a párjukat. Egy biztos: a következõ meccs idején legalább 10 perc figyelmet végre mi is kaphatunk! | |
