| Ragyogóan fehér? 2. rész: a fogkrém diadala Írta: Pálfalviné Hajdu Eszter Sorozatunk második részében fény derül a modern fogtisztítók titkaira és kiderül, nincs új a fogak alatt...  | Porok elsöprõ vihara Az 1800-as években már használtak valódi fogkefét, bár eleinte csak tiszta vízzel használták, de hamarosan népszerûek lettek a fogporok is. Ezeket házilag állították elõ: elsõsorban krétaporból, téglaporból, faszénporból vagy sóból, melyeket késõbb egyre gyakrabban ízesítõanyagokkal és friss leheletet adó illatanyagokkal, gyógynövényekkel is kevertek. |
A fogszú megelõzõ gyógymódja Az 1912-es Révai Nagy Lexikon a „fogszú megelõzõ gyógymódja”-ként említi a fogtisztítást, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a fogszuvasodást okozó baktériumokra nem tudunk hatni, mert ha a használatos szereket olyan töménységben használnánk, hogy valóban hatásosak legyenek, akkor azok már károsak lennének a száj szerveire is. |  |
A rágást a fogak öntisztításaként említi, valamint javasolja a fogak lekefélését (esetleg híg alkohololdattal vagy langyos vízzel) és a fogközök megtisztítását „selyemfonalak áthúzásával”.  | Természetes alapanyagok a kamrából A XIX. században használatos háziszerekért már nem kellett messze menni. Az 1855-ös „Farmer Almanach” javaslata szerint minden este használjuk megnedvesített fogainkon azt a keveréket, melynek alapja két kanál a legjobb mézünkbõl, 1 uncia mirha, valamint egy csipetnyi zsálya keveréke. |
Az elsõ fehér fogak futószalagon 1850-ben dr. Washington Wentworth Sheffield aki egyszerre volt fogsebész és kémikus feltalálta az elsõ fogkrémet. A 23 éves connecticuti fiatal orvos magánpraxisában használta az általa „Cream Dentrifice” névre keresztelt szert. Pácienseinek pozitív visszajelzésein felbuzdulva egy laboratóriumot alapított találmányának kifejlesztésére, majd egy kis gyárat is alapított azok elõállítására. |  |
 | A tubus felé félúton Az elsõ fogkrémeket tégelyekben árusították, mígnem dr. Sheffield fia, Lucius – aki Párizsban tanult – kitalálta, hogy töltsék a fogkrémet olyan fémtubusokba, melyeket festéktárolásra használnak. Az elsõ összenyomható fémtubusos fogkrém 1896-ban jelent meg a piacon. A századforduló újdonsága volt a hidrogén-peroxid és a szódabikarbóna tartalmú fogkrém is. |
1914-ben történt elõször, hogy fluoridot adtak egy fogkrémhez; 1915-ben pedig délkelet-ázsiai eukalpituszleveleket tettek egy szájvízbe. Az I. Világháború után a XIX. század óta árusított elõre összekevert fogkrémek népszerûsége túlhaladta a fogporokét.  | Köpni kötelezõ! A XX. század elsõ felében elõállított egyre keresettebb szájvizek és fogkrémek üde zöld színét a klorofill adta. Ezzel nem is volt probléma, a fluoriddal viszont annál inkább. Ez a toxikus anyag ugyanis nagyobb koncentrátumban akár halálos is lehet. |  |
A század derekán bekövetkezõ fejlesztések során a fluoridot nátrium-fluoridra cserélték, mely hatásosnak bizonyult a fogszuvasodás megelõzésében, ugyanakkor alacsony koncentrátuma lévén veszélytelen volt. Ennek ellénre hangsúlyozni kell, hogy a fogkrémet ki kell köpni, ezért van még ma is az a figyelmeztetés a flakonokon, hogy kisgyermekek csak felügyelet mellett használhatják.  | Habzó szájjal a szép fogakért A mai fogkrémek igen változatos összetevõkbõl állnak, de (majdnem) mindegyikük tartalmaz valamilyen kötõanyagot, csiszolóanyagot, habosítót, síkosító anyagot, ízesítõket, édesítõszert, fluoridot, fogfehérítõt és tartósítószert. |  |
A csiszolóanyagok feladata nem változott a századok során, finomságuk azonban igen – horzsakõ helyett ma már szilikont, mészkövet (kalcium-karbonát) vagy szódabikarbónát használnak. A habosítók feladata a habképzés, összetevõjük valamilyen alkoholban vagy zsírsavban oldott alkáli fém. A habnak a lepedék eltávolításában van szerepe. A síkosító anyag (pl. glicerin) feladata a fogkrém szilárd és folyékony anyagainak összetartása – hátránya viszont, hogy íze nem a legédesebb, ezért a gyártók mesterséges édesítõszereket is kevernek hozzá. Ízek kavalkádja A leggyakoribb ízesítõ a menta (borsmenta, fodormenta stb.), de készítettek már ánizsos, eukaliptuszos, fahéjas, szegfûszeges, kakukkfüves, szerecsendiós, korianderes, vaníliás, gyömbéres, citromos, narancsos, sárgabarackos; sõt rágógumi, mogyoróvaj, jeges tea ízû; vagy – akinek még ez sem elég – whisky ízû fogkrémet is.  Hiperhatékony fogkrémek százada A XX. század végén a fogkrém-ipar új ötlettel állt elõ, és elkezdte a „speciális” fogkrémek gyártását: megjelent a fogkõ elleni, a fehérítõ vagy az érzékeny fogakra kifejlesztett fogkrém. A reklám – és állítólag a hatás kedvéért is – a szokásos összetevõkön kívül ismét megjelent az összetevõk között a szódabikarbóna, az enzimek, vitaminok és gyógynövények, a kalcium vagy a hidrogén-peroxid. Néhány gyártó terméke antibakteriális összetevõket is tartalmaz (mint pl. a triclosan vagy a cink-klorid).  Divatos csíkok Tisztán marketing-fogás volt a „csíkos” fogkrémek megjelenése (melyet eleinte dupla-falú tubusba töltöttek, késõbb a fogkrém összetevõi akadályozták meg a csíkok összekeveredését, és speciális töltési eljárást alkalmaztak).  | Gyógynövények reneszánsza Az egyre bonyolultabb összetételû – és összetevõi között egyre több mesterséges anyagot tartalmazó – fogkrémek elindítottak egy ellentétes folyamatot is. Divatos lett a „herbál” (azaz gyógynövény-tartalmú) fogkrém, sõt a „természetes”: fluor- és/vagy mesterséges édesítõszer-mentes fogkrém is. |  |
Ez utóbbi olyan anyagokat tartalmaz, melyeket a XIX. századi receptekben olvashattunk, pl. mirhát, vagy szamóca-kivonatot. A XXI. század talán még inkább visszatér a természetességhez, bizonyára lesznek új fejlesztések is. Azonban ne felejtsük el, hogy bármilyen hatásosak lehetnek az újra és újra kikísérletezett fogkrémek, mégiscsak a fogápolás egyik legegyszerûbb titka: a rendszeres fogmosásban rejlik. Ne habozzunk napjában többször fogat mosni: reggel, este mindenképpen, esetleg étkezések után, hogy sokáig élvezhessük a szép mosoly szépítõ erejét! | |
