Tûsarok és gázpedál

Vannak, akik szerint két dolgot nem szabadna megengedni a nõknek: hogy szavazzanak, és hogy autót vezessenek.

Ezzel szemben ma már az is elképzelhetõ, hogy még Franciaországban is – ahol a hölgyek csak 1946-tól vehetnek részt a választásokon, és saját bankszámlát is csak 1970 óta nyithatnak – nõ fog az ország élén állni, és már a MALÉV-nak is van nõi pilótája.

Nem véletlen, hogy létezik olyan oldal a világhálón, ahol a férfiak lenge öltözetû hölgyeményekben gyönyörködhetnek, akik lerobbant autóik mellett várják nekigyürkõzve (és vetkõzve) a társadalom segítõkész hímnemû egyedeit.

Hiába is méltatlankodnak a férfiak, a lelkük mélyén õk igenis igénylik azt, hogy az élet egyes területein az õ kezükben legyen a gyeplõ (jelen esetben a kormánykerék).

A nõk alapvetõen más szempontok alapján vásárolnak gépkocsit maguknak, még akkor is, ha nem pusztán az autó színe és formatervezése a döntõ számukra. 

Egy amerikai felmérés szerint a három legfontosabb jellemzõ, ami befolyásolja a nõket egy autó megvételekor: hogy könnyen irányítható legyen, hogy minden irányban jól ki lehessen látni belõle, és lehetõleg minél tágasabb legyen az utastér.

Az utóbbi kritérium azonban ellentétben áll azzal, hogy a nõi sofõrök általában nem szeretnek túlzottan parkolni illetve tolatni, viszont mindkét mûvelet sokkal könnyebben megoldható egy kisebb autóval.

Kevesebb meglepetés érhet minket vezetés közben, ha indulás elõtt mindig szentelünk pár percet a keréknyomás, a kormány és a lámpák (index, féklámpa, helyzetjelzõ) ellenõrzésére, és néha az olajszintet sem árt megnézni.

Ezzel eloszlathatjuk azt a tévhitet, hogy csak sminkelés közben használjuk a tükröket. Mi több, akár kedves partnerünk csodálatát is kivívhatjuk, fõleg akkor, ha évek óta nem fordult elõ, hogy ilyet látott volna tõlünk...

Az autó sajnos nem olyan, mint mondjuk a televízió vagy a számítógép, azaz nem elég, ha használni tudjuk, néha arra is szükség lehet, hogy értsük a mûködési mechanizmusokat.

Például, nem árt megtanulnunk, hogyan tankoljunk, ha esetleg nem siet segítségünkre az a csinos kutas fiú.

Illetve mindenképpen jegyezzük meg, benzin vagy dízel üzemanyaggal mûködik járgányunk, mert hatalmas galibát okozhatunk, ha rosszal töltjük fel.

Sajnos az autónk ablakának tisztaságáról is gondoskodnunk kell, egyik fontos tényezõje a vezetésnek a jó látási viszonyok. Még nem találták fel azt az autót, amirõl automatikusan leolvad a jég vagy egyáltalán rá sem tud fagyni.

Addig marad a kaparás, amelyet elõsegíthetünk, ha a motort járatjuk és a fûtést ráadjuk, mert az ablak is melegszik idõközben. Szintén fontos tényezõ, hogy ne felejtsük el idõközönként feltölteni az ablakspriccelõt, arra pedig különösen ügyeljünk, hogy télen olyan legyen benne, amely fagyállót tartalmaz.

Kevés balesetveszélyesebb dolog van, mint amikor a téli latyakos szutykot a befagyott ablakmosó miatt nem tudjuk eltávolítani.

Ha pedig teljesen átfagyva, ujjainkat már nem érezve a jégkaparás után végre beülünk a kocsinkba, pillanatok alatt bepárásodhatnak az ablakaink, mivel nyirkos idõben ruhánk beszívja a nedvességet, amit a meleg autóban elkezd kipárologtatni magából.

Ahhoz, hogy ismét kilássunk, a legegyszerûbb megoldás, hogy letekerjük résnyire az ablakot, vagy ha van, bekapcsoljuk a légkondit, ami nagyon hamar elszívja a párát.

Ha a kocsimosó bejárata elõtt azt látjuk kiírva, hogy ne fékezzünk, akkor nem elég lelépni a fékrõl, a kéziféket se húzzuk be!

Így megelõzhetjük, hogy az autómosó rendszere teljesen leálljon, mert a futószalagon autónk a mosó fiúk számára valami érthetetlen módon nem akar megmozdulni.

A kézifékes indulást nagyon nem szeretik a nõk, a dombon való megállás és elindulás teljes rémálom egyesek számára. Pedig higgyék el egy kis gyakorlással fél kézzel is megoldják a dolgot.

A kerékcsere – bár elvileg minden jogosítvánnyal rendelkezõ állampolgár a mestere kellene, hogy legyen – nem tartozik a nõi vezetõk kedvenc elfoglaltságai közé.

Sokan meg sem próbálkoznak a feladattal – mert azt sem tudják, hogy merre keressék a kocsiban a pótkereket – és ilyenkor szerencsére akad egy gáláns úriember, aki kisegíti az áldozatot szorult helyzetébõl.

Ennyi segítõkészség láttán felmerülhet bennünk, vajon miért is idegesíti a nõket az, hogy a férfiak elõszeretettel hangsúlyozzák, hogy õk jobban értenek az autókhoz, ha egyszer ez bizonyos elõnyökkel is jár a nõkre nézve.

Egyszer szem- és fültanúja voltam annak, ahogyan egy kétségbeesett nõi sofõr igyekezett tájékozódni Riga belvárosában, miközben fia és férje versenyt ordítottak a fülébe, hogy merre kellene kanyarodnia a következõ sarkon.

A szervizekben dolgozók valószínûleg regényeket tudnának írni a nõi vezetõkkel kapcsolatos élményeikrõl. Az én kedvenc szervizes történetem a messzi északon, Finnországban esett meg múlt nyáron.

Egy komolyabb súlyproblémákkal küzdõ hölgy ismerõsöm felfigyelt rá, hogy a sofõrülés egy idõ óta furcsa hangokat ad ki.

Attól tartva, hogy a szervizben esetleg összefüggést látnának alkata és az ülés nyikorgása között, egy kevésbé termetes barátnõjét kérte meg, hogy vigye el a kocsit helyette átnézetni.

Amikor a barátnõ egy hét múlva visszament az autóért, élete legkínosabb perceit kellett átélnie, ugyanis közölték vele, hogy az ülés alá gurult és szorult üdítõs dobozok adják ki azt a bizonyos rejtélyes hangot...

Természetesen nagyon sok nõ kikéri magának, hogy kicsit is rosszabbul vezetne vagy értene autójához.

Sokunkat azonban gyakran kritizál apánk, férjünk, pasink, öcsénk, oktatónk, sógorunk, apósunk és még ki tudja ki mindenki.

Ilyenkor egyáltalán ne keseredjünk el, hiszen nekünk mindig nehezített pályán kellett indulnunk, gondoljanak csak bele, míg a férfiak megülhették rendesen a lovat, addig a kisasszonyoknak féloldalasan kellett ugyanazt a szintet produkálniuk.