|
VALGATHA ÉS A TAKTIKA
Írta: dr. Kelen András
Ahogyan a britek onnan datálják nemzeti nagylétük hanyatlását, amikor elõször szenvedtek vereséget lovaspólóban az ausztráloktól, a magyar történelmileg talán azzal került lejtõre, hogy elfogadta a sörivást...
Valgathának volt egy sejtése, amelyet, ha felszólítják, kevéssé tudott volna bizonyítani, mégis tartotta magát hozzá. Így okoskodott:
A BOR IS FÜGGÕSÉGET OKOZ, ÉS ETILIZÁLÁSHOZ VEZET, HOGY ILYEN NEHÉZKESEN FEJEZZÜK KI MAGUNKAT ARRÓL, AMIT MINDENKI TUD. ÁM A BOR NEMZETI TERMÉK, ABBAN MAGYARORSZÁG NEM ISMERHET TRÉFÁT. LEGFELJEBB ANNYIBAN, HOGY TÖBB SÖR FOGY, MINT BOR...
1. A sörivó nemzetek városaikban elõszeretettel kerékpároznak, a borivók kevésbé.
2. A városi bicikliutak kiépítettsége szinte lefedi a sörivó európai országok területét;
3. Magyarországon nyögvenyelõsen halad elõre a kerékpárutak kiépítése, ha pedig mégis kiépül valahol, mint például az Andrássy úton, hát kevéssé használják kerekezésre. Ezek a kiinduló pontok pedig arra a következtetésre utalnak, hogy
4. A magyar nép is jobban hajlik a bor keltette elmélkedésre mert a sör sokakban agressziót kelt, ezért a magyar ma is inkább békés és vidám borivó nemzet lehetne.
Olyannyira, mint amennyire nyilvánvaló, hogy a borospalackok címkéi képi világukat tekintve takarékosan informatívak, a sörösüvegeké pedig mindig tarkán hivalkodók.
A söröspalackok címkéi ennyiben a szivardobozok jegyeit viselik magukon: a szivardobozok jellegzetes díszeiben, azt látjuk, ahogy az egyszerû (kubai) nép látja-elképzeli a szivarozással társítható jólét és gazdagság jeleit.
A bor ugyanakkor sohasem a jóléttel társul, arra ott vannak a nemesebb borpárlatok meg a pezsgõ.
Nos, míg a borászok a sporthíradás tukmáló kommunikációs gyakorlatából próbálták ellesni a presztízsteremtés trükkjét, Valgatha inkább a kulturált fogyasztás hívószavára figyelt, amelyet aztán gyümölcsöztetni igyekezett a maga szakterületén, a dohánymarketing rögös útján.
Amúgy maga is szerette a jó dohányt. Mivel ez Amerikából származik, megvizsgálta azt is, mi mást vehet még át személyes használatra a mai amerikai konyhai szokásokból.
Bogarasan szigorú feltételeinek csak az illatos, a gyomrot nem bántóan hosszú kávé, a halas hamburger és a felszínesen átsütött, belül inkább véresen nyersnek meghagyott puha, magas és rezgõ steak tudott megfelelni.
A talpraesett és egyáltalán nem szégyenlõs Valgatha felismerte, hogy az ivás, a sportfogadás és a szerencsejáték szintén a dohányzással összevethetõ mértékû függõséget okozhat ugyan - hány unoka öröksége úszott már el a kaszinókban és a lóversenypályákon -, de az ügyesebb kommunikáció révén ezek a zsíros üzletágak egyelõre el tudták kerülni, hogy a dohányiparhoz hasonló zsákutcába jussanak.
Az égvilágon senki nem fogalmaz meg keserû vádakat ellenük, egyetlen elzüllött szenvedélybeteg sem jelentette még fel õket reklámetikai vád alapján, hogy megtévesztõ reklámokkal csalogatták volna a lejtõre.
A VÖRÖS FAROK
A hazai fogyasztók reklámérzékenysége még nem számottevõ, hiszen zokszó nélkül tûrik az olyan inkább félrevezetõ, mint semmitmondó kommunikációs üzeneteket, mint "árelõny" vagy "félig ingyenes", vagy "segít meggyógyítani".
Gond nélkül lehet összehasonlító reklámokat is közölni és a nõi testet reklámhordozóként felhasználni. A gyógyszerreklám pedig újra feltalálta az ötvenes évek "vörös farok" módszerét ama kötelezõ sületlenség elhadarásával minden reklámüzenet végén.
A vörös farok a sztálinizmus éveiben vált szerkesztési elvvé a sajtóban: egy szabadabb hangvételû vagy akár csak tartalmasabb írás végére odabiggyesztettek egy irányadó ideológiai megnyilatkozást.
A dohányipari befektetõk azonban manapság mégis erõsen félthetik pénzüket, a tulajdonosok ezért kapva-kapnak minden olyan PR-lehetõségen, amely pozitívabb képet kölcsönöz nekik, illetve rajtuk keresztül a dohánykultúrának.
Ilyen üzleti környezetben ajánlotta fel Valgatha, hogy feldolgozná a saját példáját, a maga egyedi fejlõdéstörténetét, amely a siralmas láncdohányzástól az átgondolt és kulturált fogyasztás eléréséig vezetett.
Õ sikerrel szokott le a lánccigarettázásról azzal, hogy áttért az alkalmi szivarozásra - õ szívesen megírná ezt a történetet, mert ösztönzõ példa lehet sok függõ dohányos számára.
A BRANDY
A brandy kereskedelem igen fontos szerepet játszott a ködös Britannia világra nyitottságában.
A trafalgari csatában halálos sebet szenvedett Nelson admirális földi maradványait például úgy konzerválták a három hónappal késõbbi londoni dísztemetés idejére, hogy hajója egyik elengedhetetlen korabeli tiszti kellékébe, a brandys hordóba lógatták fejjel lefelé.
Ezt a legfeljebb rávezetõ eszmefuttatásokat a vállalkozó felesége a kis-Valgatha sejtésnek nevezte el, és házi használatra szentül hittek benne.
A dohány eladásösztönzésében a boréval szöges ellentétben, gúzsba kötve kell táncolni. Ahogy lehet. A bormarketingesek például azért, hogy újabb és újabb kommunikációs csatornát nyithassanak meg a kulturált borfogyasztás népszerûsítésére, már a sportvilág bástyáit kezdték ostromolni.
| |
|
|
| | |
